hm.

kiléptem a gyakorlati helyről, írni készültem egy sms-t az egyik barátnőmnek, lekanyarodok. erre hív ő. az arckifejezésem elég érdekes lehetett. a hang csak annyit mondott, hogy halló. állj meg, és nézz jobbra. majd megálltam, oldalranéztem.. egy ismerős alak állt a kocsi mellett, és mosolygott. ő volt az. *-* annyira meglepett. odasiettem, feltette a fejére a napszemüveget (igen, sütött a nap, olyan pulcsiban járkálós idő volt) majd puszi-puszi aztán pár percet beszélgettünk. de nem sokat, mert osztálytársam már pattogott, hogy siessünk be. de ez a pár perc annyira feldobott. örülök, hogy legalább ennyire láthattam.
elméletileg holnap látom. újra. bár még kérdéses, mert későn végez a suliban, este meg már ritkán vannak haza buszok a városból.
de legalább végre a szemébe nézhetek, és komolyan beszélhetek vele. végre nem lesz ez az elektronikus gönc, amin keresztül nem a hazugságot nyomhatja a képembe, hanem a szín igazat. bár nem állítom azt, hogy hazudna.. csak néhol túloz. legalábbis azt érzem. "már kezdelek szeretni.." ez olyan gyerekesnek tűnik, és az is. ez az ember már nem az, akit még nyáron megismertem. egy teljesen reális gondolatokkal rendelkező fiú volt akkor, most eltűnt. lassan hasonlítani fog egy halra. a halakat is a farkuk irányítják ;)
de minden férfi kezelhető, egy nő képes megváltoztatni. illetve változásra bírni.

viszont milyen illetlen vagyok, csak a bajaimról, gondolataimról tudok írni. be sem mutatkoztam.
szóval, sziasztok. üvegszilánk lennék. nem igazán értek még a blogspothoz, még ezekszerint anno fairy.dream néven regisztráltam ide. na sebaj.
tehát, magyarország északnyugati csücskében élem mindennapjaimat, több-kevesebb gonddal. hm, a többi legyen inkább meglepetés. lassan, de biztosan ki fog derülni rólam minden.