olyan furcsa visszaolvasni a régi blogomat. furcsa látni azt a lányt aki voltam. aki az életet elég nehezen vette, minden egyes kihívásnál megtorpant. aki őrülten szerelmes volt.
ma elgondolkoztam. kiskoromban én nem ezt a képet képzeltem el magamról. egy abszolút rendes, odafigyelő lány képét alkottam meg akkor. nem mondom azt, hogy ez változott volna, de már csak azokra figyelek oda, akik tényleg megérdemlik.
kiskoromban a fiúkat is másképpen láttam. most meg megsem szólalhatok, mert tény, hogy lenne miért leugatni a fejemet. de hát igen, az ember a saját hibáiból tanul. tanultam, és köszönöm, hatalmas pofon volt számomra.